Archív

– A szabadságát tölti éppen, hol pihen?
– Balatonfüreden, a lakó­helyemen. Jól jött már a pihenő­, igaz, már a szabadságom ­végén járok, hiszen a ­jövő ­héten kezdődik a Diósgyőrrel a felkészülés. Hosszú és ­fárasztó volt a szezon, ami azonban nagyon jól sikerült.

– Nézi a külföldi bajnoki mérkőzéseket?
– Alapból nem szoktam meccseket nézni a tévében, bár a napokban egyet, az Arsenal–Chelsea csatáját mégis végigkövettem.

– Békéscsabán nevelkedett. Milyen indíttatást kapott a szülővárosában? Kik voltak az edzői?
– Három-négy évesen már rúgtam a labdát, akkor is nagyon szerettem a focit. Többek között Marik László, Jakab Péter és Fodor Sándor is foglalkozott velem. A közeg adott volt a Békéscsaba UFC-ben, tudtam fejlődni, igaz, nagyon korán, már tizenöt évesen elkerültem Szombathelyre, az Illés Akadémiához.

– Akkoriban nem volt nagy kockázat abban, hogy ilyen fiatalon­ elkerüljön az ország túlsó végébe?
– Focizni akartam, és tudtam, hogy céljaim eléréséhez egy akadémiára kell mennem, ahol rengeteget fejlődhetek.

– Még nem volt tizenhét éves, amikor egy nemzetközi mérkő­zésen bemutatkozhatott a Haladás felnőttcsapatában.
– Igen, a svéd Elfsborg ellen debütáltam, ami nagyon jól ­sikerült. Az NB I.-ben a ­Kaposvár ellen mutatkoztam be, ott már nem ment annyira­ jól a játék.

– Hogyan emlékszik vissza a Ferencvárosnál eltöltött időszakra? Fájó volt a zöld-fehérektől eljönni?
– A Ferencváros pénzt adott ki értem, egy fiatal játékosért. Sajnos nem úgy sikerült az ott eltöltött időszak. Fiatal, éretlen voltam és nem kaptam meg a kellő bizalmat. Mégis, ez volt az első klub, ahol ­nagyon jól éreztem magam, ott kerültem be a köztudatba.

Ugrai Roland (9) a svájci Johan Djourouval csatázik. MTI Fotó: Illyés Tibor

– Diósgyőrben karrierje legjobb időszakát éli, lövi a gólokat, és ősszel a válogatottba is meghívást kapott.
– Valóban jól megy a játék. Felerősödtek bennem azok az érzések, hogy majd megmutassam magam külföldön is. Akkor sem lesz azonban semmi probléma, ha maradok ­Diósgyőrben, hiszen itt jól ­érzem magam.

– A külföld mondjuk egy spanyol csapatot jelent?
– Valóban nagyon szeretem Spanyolországot, a spanyol focit­, a kultúrát, de magyar játékos vagyok, azt az érdeklődést kell értékelni, ami van, legyen az osztrák, német vagy más nemzetiségű csapat. Konkrét ajánlatot még nem tett egy csapat sem, de mondom, nincs ezzel probléma, mert nagyon szeretem Diósgyőrt.

– Bár a válogatott az októberi­ világbajnoki selejtezőn öt–kettőre kikapott Svájcban, ön nem panaszkodhat, hiszen góllal debütált.
– Magabiztos voltam, jó formában, jó mentális állapotban érkeztem a mérkőzésre, ami jó kiindulást jelentett. Jól is ment a játék. Az én szempontomból pont meg­felelő időpontban kerültem be a válogatottba.

– További három mérkőzésen is szóhoz jutott, a legutóbbin, Costa Rica ellen pedig bemutatott egy olyan cselt, amit azóta is ismételgetnek a tévéadók.
– Másfél évvel ezelőtt egy Magyar Kupa-mérkőzésen már bemutattam hasonlót, csak azt kevesebben látták. Jó dolog, de nem kell akkora jelentőséget tulajdonítani neki.

– Nehezen teszi túl magát a nehézségeken? Mennyire veszi szívére a kudarcokat?
– Lelkis vagyok, valóban kissé nehezen tudok túljutni a nehézségeken. Fontos, hogy az edzőtől, a csapattól milyen támogatást kapok. Diósgyőrben Bódog Tamás nem engedi meg, hogy három-négy mérkőzésen rosszul teljesítsek, de segít abban, hogy kijöjjek a hullámvölgyből.

– Ha egyszer ismét az élvonalba jutna a Békéscsaba és hívná­, visszatérne a szülővárosába?
– Soha nem lehet kizárni­ semmit. Egyszer sem játszottam még Békéscsabán felnőttcsapatban, napi szinten nem is követem a csapat eredményeit, bár tudom, hogy az NB II.-ben ott vannak a legjobbak között.