Interjúk

Lila-fehér találkozó az U16-os korosztályban!

U16-osaink az UTE csapatával találkoztak a bajnokság ezen fordulójában és kiváló játékot bemutatva pontot szereztek a listavezetővel szemben. A párbaj 1-1-es végeredménnyel zárult, melyet a korosztályos edző, Dávid Zsolt a következőképpen értékelt:

” A mérkőzés előtti sikertelen időszak egyénileg és csapatszinten is visszavetette az önbizalmunkat, ez a mostani mérkőzés elején is látható volt. Amikor az ember belekerül egy negatív spirálba, olyankor nagy energiákat kell mozgósítania, hogy kikerüljön belőle és legtöbbször emellett a szerencsére is szükség van.

Szervezettek voltunk védekezésben, ami egyre több önbizalmat adott a játékosoknak. Megvolt a kellő határozottságunk, valamint a párharcok megvívásában is sikerült fejlődnünk.

Labdabirtoklásban is láttam bíztató jeleket és időnként bátran és pontosan építettük támadásainkat, mely eddigi mérkőzéseinken ritkán volt jelen.

Nagyon fontos pontot szereztünk a listavezető ellen és ez a győzelemmel felérő döntetlen visszaigazolást adhat a srácoknak, hogy megéri keményen dolgozni. Nagyon büszke vagyok a gyerekekre és gratulálok a hétvégi teljesítményükhöz. ”

Gratulálunk a mutatott játékhoz! További sok sikert kívánunk a csapatnak!

 

Interjú Hrabovszki Gábor szekció vezetővel

Békéscsaba Labdarúgó Akadémia

Hrabovszki Gábor a 2024-2025-ös idényben az U10-U14-es korosztályok szekció vezetőjének pozícióját tölti be a Békéscsabai Labdarúgó Akadémia keretein belül. Jelen interjúban arról kérdeztük, hogy mik a kilátások az új idényt illetően, mit tapasztal eddig a játékosokon és, hogy hogyan szerepelnek eddig a szekcióba tartozó csapatok.

– Az új idény kezdetével bizonyára új programterv és szakmai tervek határozzák meg a munkát.

– A korábbi évekhez hasonlóan ezt az idényt is magasabb szinten tudtuk elkezdeni.  Az utánpótlásképzésben 14 éves koruk alatt, a fiatalokkal csak főállású edzők dolgozhatnak, mely MLSZ követelmény már évek óta. Ennek a rendszernek a bevezetését, korábbi akadémiai vezetőnk, Jakab Péter irányította. Teljesen új alapokra került az utánpótlásképzésünk, sok új változtatásra volt szükség ebben az időszakban. Ezt a feladatot a későbbiekben Szekeres Lajos vette át, ahol már sikerült elérni azt, hogy minden érintett korosztályunknál meglegyen a főállású edző. Ez is egy mérföldkőnek számított, hiszen ma már egy edzés nem napi másfél órából áll, az edzői munka sokkal több és összetettebb feladatot követel meg, mint korábban.

Ettől a szezontól kezdve, Boér Gábor irányítja és felügyeli a szakmai munkát. Az ő érkezésével együtt az edzői stáb is frissült. Farkas Zoltán, Farkas János és Bordás Dániel személyében az edzői színvonal is emelkedett. Ezzel egyidejűleg a fedett műfüves csarnok is átadásra került, így a Gábor által előírt szakmai terv zökkenőmentesen tudott létrejönni.

Az új programterv és a csarnok átadásának köszönhetően, sokkal tudatosabb, tervezhetőbb és felépítettebb munka tud megvalósulni. A heti három csapatedzést erőfejlesztés/mozgásfejlesztés előzi meg. Az erőnléti és mozgásfejlesztő edzéseken a különböző szenzitív időszakoknak megfelelően megy végbe a motoros képességek fejlesztése, amelyek az említett időszakonként változnak. Ezeknek a gyakorlatoknak a fontosságát korán megértették a játékosaink és az ebbe fektetett munkájuk töretlen.

A negyedik edzésen pedig egyéni képzésen vesznek részt a játékosok a csapatedzések előtt. A heti technikai célok itt négyhetente kerülnek átbeszélésre és ahol nagy hiányosságot tapasztalunk, azok a technikai célok újra előtérbe kerülnek.

– Mit tapasztalhatunk eddig a gyerekek szereplését illetően, mi az amiben a legtöbbet fejlődtek azt eltelt idő alatt?

– A középső szekcióban minden korosztálynál érzékelhető a fejlődés. A legtöbb változást a mérkőzések dinamikájában látom és a párharcok terén is komoly előrelépés érzékelhető. Az U10 és U11-es korosztályú játékosaink egyre többet próbálnak labdáig védekezni és a felsőtestüket is bátrabban használják, mint korábban. Jó sebességgel, dinamikával és megfelelő szenvedéllyel zajlanak ezek a korosztályos edzések. Az U12 és U13-as csapataink egy kimondottan erős bajnokságban szerepelnek. Ezeknél a korosztályoknál azt tapasztalom, hogy az akadémiai csapatokhoz sokkal közelebb kerültünk, mint korábban. A hétvégi mérkőzések fejlesztő hatással vannak ellenfeleinkre és egyesületünk csapataira egyaránt. Ami még pozitív változás, hogy ettől az évtől kezdve bővebb, közel 20 fős kereteket tudtunk kialakítani ezeknél a csapatainknál.

– Hogyan viszonyulnak a szekcióba tartozó korosztályos edzők az új szakmai tervekhez?

– Mivel a békéscsabai labdarúgásra korábban jellemző stílust próbáljuk megjeleníteni, ezért az edzőink azonosulni tudtak a kért elvárásokkal. Párharcerős, nagy futómennyiséggel bíró csapatokat szeretnénk látni a mérkőzések során. Az edzéseket próbáljuk komplexebben kezelni, mint korábban és törekszünk a játékosokat nem korlátozni a kreativitásuk megőrzése érdekében. A napi edzésidő fél órával megnőtt, viszont a csapatedzésekre szánt idő negyedórával csökkent a korábbiakhoz képest. Kezdetekben voltak csúszások az edzések idejét illetően, de mára ez beállt.

– Miként tudjuk felvenni a versenyt a kiemelt akadémiák csapataival?

– Mint említettem nagyobb keretekkel tudunk dolgozni az ettől az évtől felmenő rendszerben. Több olyan játékos is kerettag, aki még nem éri el ezt a szintet. Ezeket a játékosainkat folyamatosan képezzük és igyekszünk őket felzárkóztatni, mivel tudjuk, hogy a gyerekeknek eltérő a testi és technikai fejlődési üteme. Mindez azt eredményezhetné, hogy a csapataink gyengülnek, de pont az ellenkezőjét tapasztalatom. Az akadémiák elleni mérkőzések során sokkal tovább tudunk egyenrangú ellenfelek lenni, mint korábban. Ha ez állandósul és nem egy pillanatnyi állapot, akkor beszélhetünk igazán fejlődésről. A különbség eltüntetése érdekében játékosainknak végig kompenzálni kell, végig maximális teljesítményt kell nyújtsanak a pályán és mindez fejlesztő hatással bír.

– Honnan hova jutottunk el az eddigi munka során és mi a cél a jövőre nézve?

– Mára eljutottunk odáig, hogy a kitűzött programot következetesen és zavartalanul tudjuk véghezvinni. Nincs befolyásoló tényező, a csarnok megépítése ebben óriási szereppel bír. A játékosainknak igyekszünk a legtöbbet adni, a csapatedzések mellett erőnléti edzők, mozgásfejlesztésért felelős szakember, valamint gyógytornászok is segítik a játékosaink fejlődését.

A jövőre nézve a legfőbb célunk egyértelmű, a játékosainknak szeretnénk olyan színvonalú képzést biztosítani, hogy ne érje meg nekik a családjuktól messze más klubot választani. Évről évre számos gyerekünk kerül el kiemelt akadémiákra és kevés olyan hely van, ahol ne lenne csabai növendék. Azt is mondhatnánk, hogy jól dolgoztunk, de szeretnénk olyan munkát végezni, hogy ez ne következhessen be. Ezt illetően mindenképp változására számítok, hiszen egyaránt érdeke a játékosnak (és családjának) és érdeke az egyesületünknek is.

Fontos feladatunknak tartjuk még, hogy a helyi felnőtt csapat számára is kineveljünk tehetségeket, azonban ehhez szorosabb kapcsolat kell a felnőtt csapat és az utánpótlás között. Az U10-es korosztályunknak csapatépítő program keretein belül, a békéscsabai labdarúgás történetéből tartott ismertetőt a korosztályos edző. Ennek a szűk programnak a hatására a játékosok büszkébbek lettek a klubra és szívesen felemlegetik az egykori sikereket. Szeretnénk folyamatosan építeni a kapcsolatot és bízom benne, hogy az évekkel ezelőtti sikeres mentorprogram újra elindul, ezzel is szorosabb kapocs alakulhatna ki az utánpótlás és a felnőtt csapat között.

Köszönjük szépen az interjút Hrabovszki Gábornak és további eredményes munkát kívánunk!

Íme a Hosszabbítás sportmagazin legújabb adása!

Fogadják sok szeretettel a „Hosszabbítás” című magazinműsor legújabb, 2024.09.06-i adását!

A mostani részben betekintést engedünk a nyári felkészülés részleteibe, megismerkedhetünk Kuzma Hunor U19-es válogatott játékossal és végigkövethetjük Boér Gábor szakmai vezető egy napját!

Kellemes időtöltést!

Kovács Tamás élménybeszámolója a VII. Fülöp Márton kapustáborról

A Fülöp Márton nevét viselő kapustábor, a 24-szeres válogatott, súlyos betegségben fiatalon elhunyt kapus emlékét őrzi. A tábor 2015 óta minden évben Balatonfüreden kerül megrendezésre és célja a kapus poszton futballozók felkarolása és fejlődésének segítése egy 5 napos összetartás keretein belül. A résztvevő kapusnövendékeket a labdarugó szakszövetség megyei igazgatóságai jelölik ki és döntésük értelmében idén Kovács Tamás U17-es játékosunk is kiválasztásra került.

– „Az immáron hetedik alkalommal megrendezett kapustábor július 1-től egészen 5-éig tartott és 24 kiválasztott kapusnak volt lehetősége részt venni. Első nap egy technikai edzésre került sor Kövesfalvi Istvánnal, majd ezt követően másnap Illyés Dániellel gyakoroltunk egyes meccsszituációkat. Szerdán 2-2 elleni kapusháború zajlott, amit a csütörtöki napon egy helyezkedés fókuszú edzés követett Babócsy Andrással és Pálinkás Andrással. Az utolsó napon levezetésként egymás elleni önfeledt játékkal zártunk. Lehetőségem volt kipróbálni a Toca Football Hungary jóvoltából egy adogató gépet is, és természetesen nem maradhatott ki a balatoni fürdőzés, vitorlázás és a közös EB nézés sem. Összességében kifejezetten jól éreztem magam és nagyon örülök, hogy a korombeli kapustársaimat még jobban meg tudtam ismerni, mind a pályán és azon kívül is. Szeretném megköszönni a tábornak az életre szóló élményeket, valamint a klubnak, hogy megadta a lehetőséget a részvételre.” – nyilatkozott Kovács Tamás

Gratulálunk fiatal tehetségünknek és bízunk benne, hogy a jövőben még több kapuspalántánk jut el hasonló táborokba! Hajrá Lilák!

 

A pár hét alatt beigazolódott számomra, hogy tényleg hazatértem – Boér Gábor interjú

A Békéscsaba Labdarúgó Akadémia nemrég a sajtó nyilvánossága előtt jelentette be, hogy a klub szakmai irányítását a nyártól Boér Gábor veszi át. Az UEFA Pro licenccel rendelkező szakemberrel a hazatérésről, a tervekről és a konkrét célokról beszélgettünk. 

– Minden lila-fehér szurkoló nevében köszöntelek újra Békéscsabán! Az első kérdés adott, hiszen mindenki kíváncsi rá, hogyan kerültél vissza Békéscsabára és hogyan vezetett az utad a Békéscsaba Labdarúgó Akadémiára? 

– Az egész onnan indult, hogy Zalaegerszegen megszűnt a szerződésünk, véget ért a közös munkánk. Volt egy rövid időszak, amikor megpróbáltam pihenni, nem vállaltam feladatokat, próbáltam oldani az elmúlt évek stresszét, a felgyülemlett feszültséget, amelyek a profi futballal járnak. Volt egy-két megkeresés, amely inkább puhatolózás volt NB II.-es csapatok részéről, de ezek nem jutottak el a konkrét tárgyalási fázisig. Ezután kerültem kapcsolatba a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia vezetőségével és nagyon örültem, amikor egy kiváló lehetőséget vázoltak fel előttem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy abban a pillanatban a kereslet megtalálta a kínálatot. Nagyon minimális gondolkodás után arra jutottam, hogy számomra ez most egy nagyon jó feladatnak ígérkezik, úgy éreztem, hogy ez az a kihívás, amely minden szempontból jót tehet a karrieremnek. Sokan feltették a kérdést, hogy nem visszalépés ez nekem? Úgy érzem, hogy ez egy óriási feladat és egy nemes cél, egy pillanatig sem tekintek rá visszalépésként, hiszen, ha bárki ezt mondaná, ezzel a gyermekeket minősítené, pedig ők az egyetemes futball és a magyar futball jövője is. Nagyon rövid tárgyalás volt köztem és a vezetőség között, amely végül sikerrel járt, így hosszú távú tervekkel kezdhetek bele e munkába. 

– Milyen érzés volt visszatérni egykori sikereid helyszínére? 

– Nagyon szerettem Zalaegerszegen dolgozni, egy kicsit nehéz is volt elszakadni onnan, mégis ahogy visszakerültem Békéscsabára, úgy éreztem, hogy hazakerültem. Itt nevelkedtem, végig jártam a korosztályos lépcsőfokokat, itt lett belőlem felnőtt profi játékos és itt váltam profi edzővé is. Nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak, mindig is szerettem ezt a várost, szerettem ezt a közeget. A szurkolók is szerettek, amelyért rendkívül hálás vagyok nekik. Amikor 5 éve elkerültem, a két szurkolói csoporttól nagyon szép ajándékokat kaptam, amivel megköszönték nekem az addig elvégzett munkámat, pedig valljuk be nagyon távol voltam a nagy elődöktől. A szurkolók ezen gesztusa mindig itt marad a szívemben. Ezalatt a pár hét alatt beigazolódott számomra, hogy tényleg hazatértem. Nagyon sok szeretetet kaptam, a kollégák nagyon jó szívvel fogadtak és a városban sem felejtették el azt az időszakot, amit vezetőedzőként eltöltöttem a stábbal együtt. Sokan örültek annak, hogy viszontláttak és annak is, amit pletykaként halottak eddig, hogy ismét szerepet vállalok a békéscsabai futballban. Nagy tervekkel érkezem az akadémiához és nagy motivációval kezdek neki a munkának. Nagyon remélem azt, hogy pozitív mentalitást tudunk elsajátíttatni a klubon belül minden tekintetben, ezzel pedig üde színfoltja leszünk nemcsak az utánpótlás futballnak, hanem az egész hazai labdarúgásnak. Azt gondolom, hogy ez a város és ez a szurkolótábor nagyon megérdemli, hogy újra sikeres legyen a békéscsabai labdarúgás. Mi ezért szeretnénk tenni az utánpótlás területén, olyan játékosok kinevelésével, akik tudnak majd ebben segíteni és újra az lesz a tendencia, mint amikor mi eligazoltunk, hogy a csapat 70-80 százaléka saját nevelésű játékosokból állt és mégis egy NB II.-es bajnokságban ott tudtunk lenni az élmezőnyben. Ez egy nagyon komoly célkitűzés számunkra és szeretnénk megvalósítani.

– UEFA Pro licenccel rendelkező, több élvonalbeli és profi osztályban szereplő klub vezetőedzőjeként dolgozó szakemberként, hogyan látod a felnőtt futball és az akadémiai labdarúgás hasonlóságait és különbözőségeit?  

– Igazából nem is különbséget mondanék, hanem hogy az utánpótláslabdarúgás más megközelítést igényel. A profi futball természetesen mindig az eredményről, az eredménykényszerről szól, ami nem mindig azonos a befektetett munkával. Hogy egy edző, egy vezető, mennyire tud sikeres lenni, az több összetevőből áll. Több fórumon elmondtam már, hogy a magyar profi labdarúgásban túl sok jelentőséget tulajdonítanak az edző szerepének, akár pozitív, akár negatív értelemben. Ekkora ráhatása azonban nincs egy edzőnek egyik oldal felé sem, de mégis mindig ő viszi el a balhét, mindig az edző kerül legelőször felelősségre vonásra, amelyet természetesen mi edzők el is fogadunk. Amikor egy szakember egy NB I.-es vagy NB II.-es közegben dolgozik, az teljesen személytelen dologgá alakul át, ott csak és kizárólag az számít, hogy a hétvégén nyersz vagy veszítesz. Nem számít, hogy mit csinálsz hétközben, senki nem értékeli igazából azt a munkát, amit belefektetsz, senki nem törődik azzal, hogy éppen milyen taktikát választasz a mérkőzésre vagy hogyan játszik a csapatod a mérkőzésen és milyen a meccs összképe, csakis egyetlen dolog számít, hogy a forduló végén hány pont kerül a csapat neve mellé. Ez egy elég rossz rendszer, mert ha rossz játékkal pontokat tudsz szerezni, akkor az egekbe emelnek, ha jó játékkal ugyan, de vesztes mérkőzést játszol, akkor a pokolba küldenek. Természetesen tudjuk, hogy ez a profi futball velejárója, ugyanígy van ez világ minden táján. Az utánpótlás futball ellenben teljesen más, ott nem feltétlenül csak az eredmények alapján ítélnek meg valakit vagy valakinek a munkáját, legyen az vezetőedző, szakmai vezető vagy akadémiavezető. Ott egy hosszú folyamat végén van értékelés, lehet az akár egy hosszabb ciklus is, nem csak félév vagy egy teljes szezon. Azt gondolom, hogy egy akadémia esetében ezt leginkább úgy lehet lemérni, hogy ha megnézünk egy kisgyermeket amikor elkezd lelkesen focizni 6-7-8 évesen majd eléri a felnőttkort akkor is tart ez a lendület, ez a szenvedély. Amikor eljut egy komoly szinte, akkor az egy komoly értékmérő lehet, hogy az utánpótlásnevelő klub ki tudott nevelni egy ilyen értékes játékost. Pont az elmúlt napokban gyűjtöttük össze, a békéscsabai futball az elmúlt időszakban rengeteg NB I.-es és NB II.-es játékost nevelt ki. Sajnos voltak olyan játékosok, akik nyilván nem itt teljesedtek ki, de sok saját nevelésű játékos is került a nagycsapat kötelékébe. És talán az a legnagyobb szívfájdalmunk, hogy ezek a játékosok nem tudtak hosszú távon megmaradni, és ebben nyilván megvan a felnőttcsapat mindenkori vezetőjének is a felelőssége. Ez igaz a világ bármely pontjára, hiszen nekik, a profi klubok vezetőedzőinek ugyanúgy gardírozni kell ezeket a fiatal játékosokat, akik bár rendkívül tehetségesek, de nem lesznek egyből felnőtt szintű játékosok. Hozzájuk is türelem kell, ahogy egy edző munkájához is. Az utánpótlásban erre több lehetőség van, több idő. Ebből a szempontból sokkal nehezebb is az utánpótlásfutballban dolgozni, hiszen itt évek alatt kell folyamatosan jól dolgozni, a felnőtt futballban azért egy-egy kimagasló eredménnyel ott tud maradni valaki a körforgásban. 

– Már pár hete, hónapja itt vagy velünk, láthattad testközelből az akadémia munkát. Hogyan látod az első számú együttes és a tehetségközpont együttműködési lehetőségeit?  

– Az elmúlt időszakban ismerkedtem már a régi, de mégis csak új dolgokkal. Amikor itt dolgoztam Békéscsabán és nagyon sikeres időszakot tudhattunk magunk mögött, akkor nagyon jó volt a kapcsolat az utánpótlással és rengeteg közös programunk volt. Itt említhetem például a mentor- programunkat, amikor edzéseket tartottunk a legügyesebb és legtehetségesebb srácoknak a felnőttcsapat stábjával, de volt olyan rendezvény is amikor kéthetente-háromhetente egy kiválasztott az akadémiai csapat együtt edzhetett a felnőtt keret tagjaival. A fiatalok ezáltal betekintést nyerhettek a mindennapjainkba, megnézhették a kiszolgáló helységeinket, azon a pályán edzhettek, ahol az NB II.-es gárda a bajnoki mérkőzéseket játszotta. Ezek óriási élmények voltak a gyermekeknek, ezért ezt a szemléletet és ezt a viszonyt jó lenne visszahozni a mindennapokba. A gyermekeknek is nagyon fontos, hogy lássák, hogy van kimenet és akár az elsőcsapat tagjai is lehetnek, amely hatalmas motivációs tényező számukra. 

– Emlékszünk rá és tudjuk jól, hogy szakmailag rendkívül jól felkészülve irányítottad a csapataidat. Ide milyen konkrét tervekkel érkeztél?  

Az első talán nem is legszakmaibb, az első kitűzött cél az az, hogy azt a fajta jó együttműködést, ami jellemezte korábban az utánpótlás- és felnőtt szekció viszonyát, szeretnénk javítani, tovább fejleszteni. Szeretnék olyan szintre hozni, hogy az elsőcsapat bátran nyúljon a saját nevelésű játékosokhoz, mi pedig olyan szinten készítsük fel játékosainkat, hogy igenis alkalmasak legyenek ezt a szintet megugrani és hasznos tagjai legyenek egy NB II.-es csapatnak. Emellett gazdaságilag is kifizetődő lehet, ha egy klub tud támaszkodni a saját nevelésű játékosaira, és bevételt tud generálni az esetleges eladásukból. Többször volt alkalmam fiatalokkal együtt dolgozni, hiszen Győrben egy egészen fiatal kerettel tudtunk felállni, az első zalaegerszegi szezonban is sok fiatal futballistával dolgozhattam együtt, de a békéscsabai utolsó évben is egy szinte csikócsapattal kellett helyt állnunk az NB II.-es mezőnyben. Nagyon szerettem ezekkel a játékosokkal is foglalkozni, hiszen nagyon fogékonyak az újra és nagyon befogadóak. Viszont azt is megtapasztaltam, hogy milyen hiányosságokkal kell megküzdenie egy felnőtt edzőnek az utánpótlásból felkerült játékosok esetében. Ezeket a tapasztalatokat szeretném felhasználni. Az legfontosabb dolog, amit szakmailag kitűztünk magunk elé, hogy fizikálisan megerősítsük a csapatainkat, a játékosainkat. Erre egy külön programot dolgozunk ki a két főállású erőnléti szakemberrel. Nagyon sokat várok ettől a résztől, hiszen ez egy olyan fokmérőjévé vált a modern labdarúgásnak, amely talán a legkönnyebben és a leggyorsabban fejleszthető, viszont a magyar futball ebben nagyon komoly nemzetközi lemaradásban van. A másik ilyen pedig, hogy az MLSZ-nek van egyfajta szakmai elvárása az csapatok felé, amelyet szeretnénk a saját fazonunkra szabni, hogy megjelenjenek a békéscsabai régmúltnak és stílusnak is a jegyei. Gondolok itt arra, hogy egy nagyon intenzív futballt várunk el a csapatainktól, egy nagyon dinamikus és direktebb játékstílust kívánunk képviselni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne szeretnénk őket a labdabirtoklásra felkészíteni és képezni, de szeretnék, ha nagyon gyorsan el tudnának jutni saját térfelünkről az ellenfél kapuja elé, és mindezt kombinatívan tennék meg. Erre egy részletes szakmai tervet fogunk kidolgozni, amelybe szeretném bevonni az edző kollégákat, azt szeretném, hogy egy olyan közös terv legyen ez, amelyben mindenki szerepet kap és szerepet vállal. Mindenki elmondja a véleményét és mindenki tesz hozzá. Nyilván a fő csapásirányt nekem kell majd megszabni és meghatározni, de mindenkire számítok az akadémián belül. 

– Az utolsó másfél évben a Békéscsabai labdarúgó Akadémiát kiemelte a mezőnyből a társadalmi felelősségvállalási programja. Hogyan látod azt a programsorozatot és folytatódik-e ez a rendszer a következő időszakban is?  

– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a társadalmi felelősségvállalási programunkat. Rendkívül fontos egy akadémiának a szakmai munka, viszont nagyon fontos az is, hogy a futball mellett más értékeket is közvetítsünk a játékosok, a szurkolók és a közvélemény felé. Emiatt is szeretnénk folytatni ezt a kezdeményezést, és ha lehet, akkor kibővíteni. Rengeteg olyan tervünk van, amely nem kimondottan a pályán fog megvalósulni. A már rendszeresen futó programok mellett szeretnénk például olyan konferenciákat is szervezni, amelyre különböző területekről hívnánk meg szakembereket, akik akár gyermekeknek, akár szülőknek, akár a futballszerető embereknek tudnak olyat nyújtani, amelyből tudnak meríteni, tudnak magukkal vinni. Mindenképpen szeretnénk ezeket a programokat megtartani, fejleszteni és bővíteni, bízom benne, hogy lesz lehetőségünk még nemesebb célokat is megfogalmazni és megvalósítani. Abszolút dicsérendő dolog, hogy a klub ezt létrehozta, ezzel pedig követendő példát állított a többi egyesület elé. 

– Ha pár mondatban megfogalmaznád a céljaidat, hogyan tennéd meg?  

– A vezetőséggel együtt az a legfontosabb számunkra, hogy olyan változást hozzunk a futballba, amelynek révén újra rengeteg csillogó szemű kisgyermek lesz a pályákon. Olyan játékosokat neveljünk ki, olyan embereket neveljünk fel, akik akár profi klubokban is eljuthatnak vagy az élet más területén lesznek sikeresek, de mindig megmarad az életükben a futball szeretete. Nagyon fontos, hogy ne szakadjanak el a futballtól akkor sem, amikor netán véget ér egy-egy karrier, hanem maradjanak meg, mint szurkolók, mint szponzorok és mint futballszerető emberek, mindig úgy emlékezzenek erre az időszakra, amit eltöltenek egy akadémián, hogy számukra nagyon meghatározó és boldog élmény maradjon.